sziasztok♥
Lezártam a szavazást, legtöbben a lilára szavaztatok, szóval a következő dizi lilában fog tündökölni :D és még azt, hogy a leglátogatottabb napon 665en voltatok :O köszönöööm<33
akkor hamarosan új dizi :)
puszi
2011. február 28., hétfő
2011. február 27., vasárnap
amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért, hangos csörrenéssel törik össze. amikor egy ablak vagy egy asztal törik el, vagy amikor egy kép leesik a falról, mind-mind zajt csap. de a szív, amikor összetörik, semmilyen hangot nem ad ki. hallgat, hogy azt kívánjuk, bárcsak szólna valami, hogy elterelje a figyelmünket a fájdalomról. ha ad is hangot, az a belső hang. üvölt, de nem hallja más, csak te. olyan hangosan, hogy belecsendül a füled, hogy megfájdul a fejed. fel-alá csapkod a mellkasodban, mint egy fogságba esett hatalmas fehér cápa, ordít, mint egy kölykétől megfosztott anyamedve. így néz ki, így hangzik, csapkodó, rettegő, csapdába esett vadállat, ordít érzelmei rabjaként. ez van a szerelemmel, senki sem érinthetetlen. annyira vad és annyira nyers, mint amikor a nyílt sebet tengervízbe mártják. de amikor eltörik, mégis hallgat. te csak ordítasz tovább odabenn, de senki se hallja.
2011. február 24., csütörtök
2011. február 23., szerda
Vajon hogy kell feladni egy érzést? Egyszerűen csak döntsem el, hogy feladom, és eszerint viselkedjek és közben mondjak ellent a szívemnek és sodródjak tőle egyre és egyre távolabb? Akkor talán egy nap elfelejtem igéző barna szemének melegségét, kellemes hangját, édes mosolyát? Vajon eljön az idő, mikor mind eltűnik belőlem és a szívemből a fájdalom? Minden nyom nélkül, mintha soha nem is lett volna semmi.
2011. február 22., kedd
2011. február 21., hétfő
ha minden álmod darabokra hull..ha mindenki akit szeretsz elhagy..ha minden ami valaha fontos volt hirtelen elvész..akkor márcsak egy dolog maradhat: a remény..de néha az sem elég...ha reménykedünk is..akkoris csalódásokkal válaszolhat az élet...és sok-sok csalódás...reményvesztett álom porba taposhatja a lelkünkben leledző összes maradék hitünket is miszerint jobbra fordulhat minden...
2011. február 20., vasárnap
Te vagy az aki megtanított bízni, te vagy akiben láttam azt az emberséget amit másokban nem.Te vagy az akit először felhívnék ha egy fiú segítsége kéne.Te vagy az akitől néha még el is várom hogy kicsit csesztessen! Te vagy aki tudom hogy megbocsát. Te vagy aki tudom hogy itt van, és ha nagy a baj elkap. Te vagy az akiért minden egyesnap fölkelek, akiért iskolába megyek. Te vagy lassan a mindenem...
És mindezek mellet én vagyok az aki eltűri hogy mást szeretsz,én vagyok aki vár aki félt aki beszél ha kell, ha nem, akiben bízhatsz, aki remél, aki 2 nap után megőrül ha nem lát, aki sír ha aznap veszekedtetek, aki gondol rád , és ami a legfontosabb: aki szeret...
És mindezek mellet én vagyok az aki eltűri hogy mást szeretsz,én vagyok aki vár aki félt aki beszél ha kell, ha nem, akiben bízhatsz, aki remél, aki 2 nap után megőrül ha nem lát, aki sír ha aznap veszekedtetek, aki gondol rád , és ami a legfontosabb: aki szeret...
2011. február 19., szombat
Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.^^
2011. február 18., péntek
2011. február 17., csütörtök

♥Néha az ember azt hiszi, hogy jön majd valaki, aki magával hoz egy
másik világot... Aztán rájössz, hogy ő is ezen a Földön él... Pedig pont
ez a lényeg... Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él... És hozzon el
egy világot... De ne egy másikat, hanem ezt... A miénket... Csak kicsit
másképp... Jöjjön valaki, akivel máshogy látod a világot... Akivel
máshogy éled meg a mindennapokat... Akivel szebbek lesznek az álmos
reggelek... És még szebbek az éjszakák... Akivel a percek óráknak
tűnnek, az órák pedig perceknek... Aki ott tud hagyni a szívedben
valamit, ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot, ha ő nincs
melletted...
másik világot... Aztán rájössz, hogy ő is ezen a Földön él... Pedig pont
ez a lényeg... Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él... És hozzon el
egy világot... De ne egy másikat, hanem ezt... A miénket... Csak kicsit
másképp... Jöjjön valaki, akivel máshogy látod a világot... Akivel
máshogy éled meg a mindennapokat... Akivel szebbek lesznek az álmos
reggelek... És még szebbek az éjszakák... Akivel a percek óráknak
tűnnek, az órák pedig perceknek... Aki ott tud hagyni a szívedben
valamit, ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot, ha ő nincs
melletted...
2011. február 16., szerda

Az ember egész életében tanul. Megtanul járni, majd beszélni, különbséget tenni jó és rossz között. Ezeket a tudnivalókat hosszú évek során kapjuk azoktól az emberektől akik körülvesznek és szeretnek minket. A családunktól, barátainktól, az óvónéniktől, tanítónéniktől, tanároktól. De van egy dolog amire ezek az emberek soha nem készíthetnek fel minket. Egy érzés ami semmihez sem fogható, fellegekbe repít, és elkápráztat téged. Ez az amit csak neked köszönhetek.
Azt mondtam magamnak, hogy mostantól erős leszek, annak ellenére, hogy egyes egyedül vagyok és sírok. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól boldog leszek és nem aggódok, annak ellenére, hogy akit szerettem, elvette minden boldogságom. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól senki miatt nem esek megint pofára, annak ellenére, hogy titokban most is szeretek valakit. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól megpróbálok túllépni azon a valakin, annak ellenére, hogy most is sírok, miközben gépelem mindezt és arról a valakiről álmodozom. Nehéz azt tetetni, hogy boldog vagy, nehéz nem próbálkozni, és nem szeretni azt a valakit. Nehéz továbblépni, mikor úgy érzed, egyes egyedül vagy.
2011. február 15., kedd
Felemelsz, aztán a földhöz vágsz.. sohasem vagyok biztos az érzéseimben, mikor velem vagy. Őszintén megnyíltam előtted, de nem tudom miért, hisz te sohasem mondod ki igazán, ami a fejedben jár.. és ez olyan, mintha törött üvegen járnék: tudni akarom, de nem akarom megkérdezni.. Magadhoz engedtél, de néha a szemeid oly üresek, hogy belül megfagyok tőle..
[nehéz elkezdeni, de próbáljuk meg.nem is tudom, hogy kerültél az életembe..de azt tudom, hogy már mindenhol ottvagy pedig nem is egy suliba járunk.egyszerűen berobbantál az életembe és nem akarsz távozni.a baj az hogy talán nem is akarom, hogy elmenj..mégis én koptattalak le nem egyszer.és azért mert talán szeretsz. olyan szemétnek éreztem magam mikor vártál és én nem mentem.felejts el kérlek.az igazság az, hogy:
"Szívünk lebeszélhető. Rá sosem." ]
2011. február 14., hétfő
2011. február 13., vasárnap

Először nagyon féltem a haláltól, gyáva voltam, és csak magamra gondoltam. Most látom, milyen önző voltam. A szörnyű abban, hogy így halok meg, nem az, hogy nem leszek, hanem az, hogy nem látom őket többé; nem mondhatom meg, hogy nem tekintettem őket levegőnek; nem mondhatom meg nekik, hogy tudtam az áldozataikról, melyekkel boldogabbá tették az életemet, tudtam mindarról, amit értem tettek, és hogy mennyivel jobban szerettem őket, mint ahogy valaha is mutattam. Ezeket soha nem mondtam el nekik. Nem mondunk ilyeneket, amikor fiatalok vagyunk, és előttünk az élet...attól félünk, hogy szentimentálisan és ostobán hangzik. De annyira más, amikor meg kell halni...Bárcsak amíg lehetett,beszéltem volna,szeretném,ha bocsánatot kérhetnék a kis csúnyaságokért,amiket valaha elkövettem vagy mondtam. Bárcsak el lehetne mondani, hogy sohasem akartam igazán megbántani őket, és csak arra emlékezzenek, hogy sokkal jobban szerettem őket, mint ahogy mutattam.
2011. február 12., szombat
2011. február 11., péntek
2011. február 10., csütörtök
2011. február 9., szerda
2011. február 7., hétfő
2011. február 6., vasárnap
F1 hírek
Robert Kubica súlyos sérüléseket szenvedett, miután csúnyán összetörte autóját egy rali-versenyen Olaszországban. A Renault lengyel pilótája többszörös kéz és lábtörést szenvedett.(az orvosok azon fáradoznak, hogy megmentsék jobb kezét) Az szinte már most biztosra vehető, hogy Kubica nem fog tudni rajthoz állni a márciusi szezonnyitó Baherini Nagydíjon. o.O :(
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)













































