_csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni.

Egy tükör előtt állok, könnyes szemmel nézem arcomat, nem hallom a szavad többé csak fejemben a zajokat. Mennék én de, nem lehet, 100 felé szakadnék, ha elmennél én érted a világ végére elszaladnék.