_csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni.

A gonosz világ börtönéből a gyenge szív nem szökhet meg,
A könny, mely vágyak után hullik, százszor fájdalmasabban éget meg
Édes öleléssel kecsegtet, szirén énekével csábít,
Az álmok áldozattal járnak, és ha kell elvesznek bármit...