_csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni.

Könnyektől ázva lehunyom szemem.
Bármennyire fáj, most elengedem
Emlékeim eltörlöm, had hulljon darabokra szét.
Mi valaha szép volt, nem érdekel, had vigye a szél.
Megtagadom, elfelejtem álmaim.
...S kínoktól égve, de újra növesztem szárnyaim..